A következő eset apukámmal történt meg olyan fél évvel ezelőtt, mielőtt azonban belekezdenék, szükséges egy kis bevezető...
Még nem tudom, hogy az előzményeket hogyan meséljem el, vagy hogy kezdjek bele, mert annyira szövevényes, hogy valójában nem lehet egyszerűen elmondani. Sokszor próbálkoztam már, de igazából csak a hozzám legeslegközelebb álló családtagok értik meg, illetve tudják, mi is a helyzet velem. Azt hiszem, ezt a blogot is azért kezdtem el, hogy szépen lassan, pontról, pontra tudjam majd elmondani ezt az egészet, végig haladva életem minden állomásán, ami elvezet majd addig a bizonyos pontig.
Bevallom, kb. tizenhét éves koromban - mint ahogy azt már egy korábbi blogbejegyzésben megírtam -, megkíséreltem elmagyarázni egy regressziós hipnózissal is foglalkozó pszichiáternek, de nem bírtam. Leblokkoltam, és képtelen voltam könnyedén, folyékonyan elbeszélni a történteket, meg igazából utána nem sokat tudott segíteni annál, hogy elvitt egy előző életembe, aminek ráadásul köze sem volt mindehhez. Legalábbis, abból nem derült ki semmi.
Ezért a legjobb, ha egyszerűen csak azt mondom, hogy egyre tisztábban körvonalazódik ki előttem a tény, hogy kapcsolatban vagyok egy nem földi civilizációval. Lehet nagyon élénk a fantáziám, sőt, elismerem, hogy így van, bár a harmadik szemmel való látáshoz elengedhetetlen egy fajta belső látás, és nyitottság, hiszen aki le van blokkolva ilyen téren, az semmit nem fog látni, amikor becsukja a szemét. Az emberek mindenre azt mondják, hogy ez vagy az csak puszta fantáziálás, mert a legtöbben be vannak szűkülve a harmadik dimenziós anyagi világ falai közé, és elhiszik, hogy azokon a falakon túl semmi nem lehetséges. Szerintem, aki használja a fantáziáját, az totál egyenlő azzal, hogy használja azt a képességét, belső látását, ami betekintést enged egy nem látható dimenzióba. Legyen szó bármi furcsaságról, amit látunk a belső szemünkkel, azt azért látjuk, mert ott van.
Egy döbbenetesen szövevényes, tökéletes, részletes világot megalkotó írónak, én azt mondom, meg van az a képessége, hogy kristálytisztán átlásson egy másik dimenzióba, hogy elmesélhesse az ott történteket - és itt most konkrétan a sci-fi, vagy fantasy művekre gondolok, mint pl. A gyűrűk ura. Ezzel nem azt mondom, hogy szóról szóra igaz benne minden, hogy élt egyszer egy Frodó, aki elvitte az Egy gyűrűt megsemmisíteni, meg ilyenek, mert minden író mégiscsak a saját lelkének szűrőjén látja mindezt. De láthatott hasonlót, amit ő a saját szűrőjén keresztül belehelyezett egy keretbe, aztán regény formájában kikerült a kezei közül.
Tehát visszatérve arra, amit szeretnék elmondani, kapcsolatban vagyok valakikkel, amit sokáig csak sejtettem, és gondolhattam volna azt, hogy túlságosan élénk a fantáziám. Csakhogy mindig nagyon nyitott is voltam, akár a legmeredekebb válaszokra is. Így aztán utána nézegettem az interneten, visszaigazolásokat kerestem. Az első nagy visszaigazolást akkor kaptam, amikor valamelyik spirituális oldalon megtaláltam az egyetlen, témámhoz kapcsolódó írást. Egy interjú volt olvasható egy médiummal, aki kapcsolatban állt ennek a bolygónak a lakóival. Még egyelőre nem szeretném elárulni a bolygó nevét, csak annyit, hogy amiket ez a médium elmesélt, teljesen alátámasztotta és fedte mindazt, amit én, magamtól is tudtam velük kapcsolatban. Ez tavaly, év elején volt, ekkor kezdtem el ténylegesen elfogadni, és tudatosan kezelni magamban ezt a kapcsolatot.
A másik nagy visszaigazolást néhány hónappal később, tavaly szeptember környékén kaptam, Ez volt az, ami apukámmal történt, és itt döbbentek meg a családom közeli tagjai is, és fogták föl ép ésszel, hogy mindvégig tényleg igazam volt.
Ekkor már két hete jelent meg előttem folyton az a jelenet, hogy apukám egy szobában ül és beszélgetést folytat egyikükkel. Olyan érzésem volt, mintha valamiféle pszichológiai kezelésben részesítették volna apukámat, de inkább jobb szó itt a lélekgyógyászat. Állandóan ez a jelent ugrott elém. Aztán egyik este elmondtam anyunak, hogy mit látok, és hogy szerintem aput látogatják.
Kb. egy héttel később apu azzal hívta fel anyut telefonon egyik reggel, hogy éjszaka valami hihetetlen dolog történt vele. (Apu nem lakik velünk.) Azért is akadtunk ki ezen mindannyian, mert apukám tipikus anyagba ragadt ember, aki a "hiszem, ha látom" elvet vallja, állandóan kételkedve fogad mindent, és kiskorom óta hangoztatta nekem is, hogy szálljak már le felhők közül. Apukám nem talál ki ilyeneket, nem az az ember.
Elmesélte, hogy éjszaka felriadt, mert az élettársa hangját hallotta, amint ezt mondja neki: Ébredj! Aput ekkor az a képtelen látvány fogadta, hogy egy elég magas, majdnem két méteres csuklyás alak áll mozdulatlanul az ágy mellett, az élettársa pedig, akinek a szólító hangját hallotta, aludt.
Az alak homlokának magasságában fényes vörös pont égett. Apu másodpercek alatt próbálta értelmezni és felfogni a látványt. Az áramelosztó piros jelzőfénye nem lehetett, mert az a padlón volt. Ez a vörös fényforrás tényleg az alak homlokán világított. A következő pillanatban apu mozdult volna az ágya mellett, biztonság érdekében tartott vadászkésért, de akkor hirtelen egy megnyugtató érzés járta át, és ez villant be a gondolataiba: Arra semmi szükség!
Ezután apu egyszerűen csak elaludt. Másnap reggel, azt is mesélte, hogy akkora energiát és fittséget érzett, amit már nagyon régen nem. Nem fájt sem a gyomra, sem a dereka, sem a gerince, fel volt frissülve, pörgött, jó kedve volt. Így indult el horgászni egyet. Aztán a nap folyamán lassan elcsitult benne ez a kicsattanó energia, utána viszont nagyon pocsékul kezdte érezni magát. Borzasztó fáradtság tört rá, dekoncentrált lett, egyfolytában bénázott horgászás közben. Tipikusan úgy reagált a szervezete, ahogyan egy ilyen energiabomba után szokott az embernek. Az energiaszint különbségek pontosan így viselik meg az embert. Kap egy magas forrásból egy jó nagy löketet, aztán ahogy beépül a sejtjeibe és a lelkébe, és visszakerül a maga megszokott harmadik dimenziós, emberi szintjére, kellemetlen érzés a különbséget megtapasztalni.
Én személy szerint nagyon fellelkesedtem apu esete után. Hatalmas visszaigazolás volt ez nekem, és nagyon boldog voltam, ráadásul anyu is vissza tudta igazolni, hogy előtte egy héttel lényegében elmondtam, hogy apuval ez fog történni, hogy találkozik velük. Igaz, hogy más formában láttam a jelenetet, hiszen a földi, emberi szűrőmön keresztül úgy jön át egy információ, hogy emberi, anyagi szinten felfogjam, amit látok, de megtörtént. Két testvérem ekkor csodálkozott el igazán ezen az egészen, pedig már sokszor hallották tőlem, hogy ezekről a dolgokról beszélek. Ezek után először tudtam erről beszélni apuval is, de még így is csak "erősen hajlott" affelé, hogy higgyen nekem. Bár mindent nem tudtam neki elmondani. Én még így is furcsán éreztem magamban, hogy ezekről beszélek neki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése