Sokat agyaltam azon, hogy kezdjek majd neki ennek a bejegyzésnek. Életem egyik legnagyobb rejtélyének számít, és a leghihetetlenebbnek is, amiről én sem tudom igazán, mit is gondoljak. A következőkben olyasmit fogok elmesélni, ami erősen súrolja majd a science-fiction határait.
Ez az egész sokkal régebbre nyúlik vissza, de én mégis azzal kezdeném, hogy 2010. szeptemberében volt egy nagyon furcsa álmom, amiből nem az éjszaka közepén riadtam fel, hanem kora reggel. Olyan érzésem volt, hogy mindez ténylegesen az éjszaka folyamán zajlott le, és megdöbbentően életszerű volt benne minden, ami körülvett.
Valami teremben voltam, ahová egyszer csak benyitott egy magas, hosszú, hullámos fekete hajú, kreol bőrű férfi, aki talpig feketébe volt öltözve. Ez az illető már korábban is megjelent több álmomban, ezért ismerős volt, bár ezúttal is kissé megijedtem tőle. Sosem tetszett, hogy feketében van, nekem ez mindig kissé fenyegetőnek tűnt, habár sosem bántott. A fekete öltözék valahogy hozzá tartozott. Ugyanúgy viselkedett, ahogy az összes álmomban: ugyanolyan távolba révedő tekintettel, kifejezéstelen arccal közeledett, ahogyan azt mindig tette, ugyanis minden alkalommal olyan volt, mintha valami bábú lenne, amitől kissé mereven mozgott. A szivárványhártyája is feketének tűnt, és mintha erősen ki lett volna húzva a szeme is fekete színnel, mint az egyiptomiaknak.
Nem akartam, hogy odajöjjön hozzám, márpedig egyenesen felém jött. Tartottam tőle, de hiába akartam elmozdulni a helyemről, ahol ültem, tehetetlen gyengeséget éreztem, mintha erővel tartott volna ott. Nem tudtam konkrétan megmozdulni sem. Amikor odajött hozzám, adott a számra egy puszit, mindezt teljesen szenvtelenül, a legkisebb arcrezdülés nélkül.
Ezután következett az, hogy mesterséges megtermékenyítésnek vetettek alá engem. Teljesen tisztán itt nem emlékeztem a részletekre, de arra igen, hogy sok csövet láttam, és hogy mi történik. Közben magyarázott egy hang a hullámos hajú kislányról, valami olyasmit, hogy mivel ő egy "nem gyermek", egy "nem született gyermek", szoborszerűen merev lenne a viselkedése, ha itt lenne a Földön, mintha ébren alvó volna, (csak úgy, ahogyan ennek a fura férfinak), mert az itteni viszonyok nem lennének neki megfelelőek. Apu is felbukkant a helyszínen, egy világos szoba előtt állt, ahol egy fekete hajú nőt nézett (már nem én voltam az). Ezt a nőt orvosok vették körül, és láttam, hogy a csövek, amik bevezetnek kintről ebbe a világos szobába, hozzá vannak erősítve. Apu szigorúan megkérdezte, hogy mit csinálnak, a nő meg, aki valahol mégis én voltam, helyettem válaszolta ekkor, hogy csak két perc.
A hullámos hajú kislány, akiről szó volt az álomban egy létező személy, és az az érdekessége, hogy ugyanolyan kreol bőrrel és hosszú hullámos, fekete hajjal rendelkezik, mint a furcsa, idegen férfi. A még érdekesebb az, hogy ezt a kislányt én hat-hét évesen láttam az utca túl oldalán ugrándozva szaladni, és teljesen egyedül volt, nem volt vele sem szülő, sem testvér, senki sem. Nem tudom megmagyarázni miért, de hat éves fejjel csak megálltam, és bámultam, és azután egész életemre megmaradt bennem ez az egy perces jelenet.
Azért nem értem ezt a mai napig sem, mert az ember életében vagy húszezer kreol bőrű, hosszú hajú kislányt is lát, és nem marad meg egyik sem kitörölhetetlenül az emlékezetében. Ilyen csak is akkor fordul elő értelem szerűen, ha a személy, akit meglátott, valami különleges jelentőséggel bírt, még ha csak egy percig is látta. (Sosem álltam meg bámulni kreol bőrű, sötét hajú embereket, mert hát minek. Ez csak ekkor fordult elő, mert erre a viselkedésre késztetett, és csak ő váltott ki belőlem ekkora érdeklődést és csodálkozást.)
Sajnálom, hogy az arcát nem láthattam, csupán ennyi volt, amit látnom lehetett (és megjegyzem, hogy ez a kislány a férfival ellentétben pedig hófehér kisruhában volt.) Azóta, hat éves korom óta vagyok meggyőződve róla, hogy van valami kapcsolat köztem és eközött a kislány között, származzon akár egy párhuzamos dimenzióból, vagy egy másik bolygóról, de ebben biztos vagyok. Ám még nem jött el annak az ideje, hogy több mindent is megtudhassak róla.
Egészen egyszerűen lehetne megmagyarázni azt, hogy ha ez a kislány mondjuk a lányom, miért láthattam őt hat éves koromban: úgy, hogy valahogyan a jövőből jött vissza, csak amiatt, hogy én ott és akkor megláthassam őt. Igen, tudom, hogy nagyon meredekül hangzik, én csupán megpróbálom megmagyarázni, és összerakni ezeket a dolgokat.
Visszatérve ehhez az álmomhoz, úgy ébredtem belőle, hogy enyhén szólva ki voltam akadva, hogy lehet ilyesmit álmodni, és hogy mire föl. Persze, ráfoghatjuk, hogy azért, mert gyakran jár az agyam fantasztikus, valótlan dolgokon, és láttam valami hasonló UFO-s filmet. Igen, valóban visszaköszönhetnek álmunkban a hétköznap átélt helyzetek. Csakhogy ezzel így még nem volt vége.
Bevallom, nagyon izgatta a fantáziámat az, hogy mi lenne, ha ez igaz lenne, és tényleg az köszönt vissza álom formájában, ami az éjjel megtörtént velem. Abban a hónapban megjegyzendő, hogy meg sem jött, és komolyan megfordult a fejemben, hogy talán pont azért nem... Ez azonban totálisan hajmeresztő lett volna, és persze nem tudtam komolyan venni, mert azért mégis, ilyesmi nem történhet meg! (Kivéve, amikor igen...)
Természetesen nem lett ebből semmi, nem voltam terhes (legalábbis én nem tudtam róla), és az egészet egy érdekesebb álomként raktároztam el magamban.
Pár évvel később a neten a Szaturnusszal kapcsolatban keresgéltem afféle "nem publikus" információk után, ezoterikus oldalakon, meg egyéb hasonló helyeken. Az elmúlt néhány év során egyre jobban érdekelt a Szaturnusz, mert többször felbukkant az életemben apróbb jelek formájában, így az is motoszkált bennem, hogy a Szaturnuszon keresztül valamilyen közöm lehet ezekhez a bizonyos személyekhez, akiket láttam életem során, illetve álmomban. Ekkor találtam rá egy spirituális oldalra, ahol egy fórumon belül kommenteltek egymásnak az emberek. Végigolvastam azt a beszélgetést, ami teljesen földhöz vágott aztán...
Nem meglepő, hogy ilyen körökben ismeretesek csak bizonyos tények. A köztudatban sok minden nem éppen úgy forog, ahogy valójában kellene. Például hogy a Szaturnusz csak egy gázóriás a Jupiterhez hasonlóan, és totálisan lakhatatlan, mert ezt mondják az okos emberek. Az megint más téma, hogy a média és a kormányok ott verik át az átlagembert, ahol csak tudják, és úgy hülyítik, amennyire csak lehetséges, továbbá rengeteg mindent elhallgatnak. Én nem állítok semmit sem, hiszen nincs tudásom ilyen téren, csupán nyitott vagyok, ezért merem feltételezni, hogy a Szaturnuszon (talán szintén) lehet valami, amiről mi még nem tudunk.
Az Angyali társaság nevű oldal fórumának jelenlévői között azzal kapcsolatban alakult ki párbeszéd, hogy egy lány azt álmodta, hogy talpig feketébe öltözött földönkívüliek látogatták meg a nőket, és őt is, és egy hónap múlva gyerekük született. Az álma elején nagyon meg volt ijedve, de a végére, amikor már megszületett az ő gyereke is, és újra meglátogatta a fekete ruhás férfi, már megnyugodott és olyan szeretet érzett, amilyet még soha. A válaszoló úgy reagált erre, hogy neki "rögtön az ugrott be, hogy a látogatója egy szaturnuszi (!) férfi volt, mert ők viselnek talpig fekete ruhát". Ezt ő is szintén olvasta valahol (!), továbbá azt is, hogy a tetőtől talpig fekete ruha egyfajta védő öltözet, mert a Föld sugárzása nekik túl szennyezett. Valamint, hogy a kapcsolatfelvételek gyakran történnek álom állapotban is. (Ezt mondjuk én is tudtam.)
Mindenesetre elképesztő megerősítés volt olvasni ezeket a döbbenetes egybeeséseket a saját élményem után... Amikor ugyanazt olvasom totál máshol, amiről azt hiszem, hogy az én saját személyes gondolatom...
Bármilyen őrültnek is hangzik, talán nem annyira elképzelhetetlen, hogy az a gyerek, akár a sajátom, létezik valahol, és csak idő kérdése, mikor láthatom újra. Azt pedig egyelőre még nem tudhatjuk, mi értelme is van ezeknek a gyermekszületéseknek, de biztosan meg van erre is a megfelelő magyarázat.
