Még a Bibliában is találunk utalásokat arra, hogy a régi időkben, még a vízözön előtti korban óriás méretű emberek éltek a Földön, akik angyalok, vagy félistenek voltak, és Nefilimnek nevezték őket. A Nefilim héber szó és "leesettet" jelent, mintha arra utalna, hogy az égből esett le, azaz, hogy nem földi eredetű lényekről van szó. Más magyarázat szerint azonban bukottat jelent, célozva szintén arra, hogy ezek az angyalhoz hasonlatos lények az égből a Földre kerültek.
Mózes első könyve szerint:
"1Történt pedig, hogy amikor az emberek kezdtek elszaporodni a földön, és leányaik születtek, 2 látták az istenfiak, hogy szépek az emberek leányai, ezért feleségül vették közülük mindazokat, akiket kiválasztottak maguknak. 3Akkor ezt mondta az ÚR: Ne maradjon lelkem örökké az emberben, hiszen ő csak test. Legyen az életkora százhúsz esztendő. 4Abban az időben, amikor az istenfiak bementek az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szültek nekik – sőt még azután is –, óriások éltek a földön. Ők voltak az ősidők nagy hírű vitézei"
Zacharia Sitchin (azerbajdzsáni kutató, író), aki tanulmányai során számos nyelvet sajátított el, az óegyiptomit, akkádot, hébert és a sumér egy későbbi változatát, rájött, hogy a nefilim és a sumér anunnaki szó ugyanarra utal, mégpedig, hogy az említett faj az űrből érkezett a Földre, akik aztán létrehozták az emberek első civilizációját.
A sumér történelem szerint az anunnakik a Nibiruról - amely a titokzatos 12. bolygó a naprendszerünkben - érkeztek, amikor nagyjából négyszázötvenezer évvel ezelőtt kellően közel került a Földhöz. Anu volt a Nibiru legfőbb uralkodója, aki csupán felügyelte őket, de a gyarmatosítást két fia, Enki és Enlil kezdte meg. Később az összes anunnaki isteni státuszt kapott az emberek szemében.
Több ezer éven keresztül éltek már a Földön kolóniájukat létrehozva, és amikor belső viszályaik elcsitultak, megkezdhették az aranybányászást, ami miatt tulajdonképpen érkeztek, ugyanis azt saját veszélyben lévő bolygójukon akarták felhasználni.
Egy sumér szöveg szerint azonban az anunnakik nagyon megszenvedték a keserves, kínlódással teli munkát az egész Földön való bányászat során, melyet százezer éven keresztül folytattak, és sokan fel is lázadtak ellene. Ekkor hozták létre a Nagy Anunnaki Gyűlést, amely alatt egyetértettek abban, hogy egy új munkás fajt kell létrehozniuk, amely segítségükre lesz a továbbiakban a számukra létfontosságú arany feltárásában.
Furcsa módon a Bibliában is többesszámban hangzik el:
"...Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá:..."
Léteznek olyan sumér hengeres tekercsek, melyeken anunnakik fiolákkal és üvegcsékkel körülvéve szerepelnek, így a kép leginkább egy laboratóriumhoz hasonlít. A sumér szövegekben az első embert LU.LU.-nak nevezik, ez pedig héberül azt jelenti: Adama (Ádám).
Szerte a világon tártak fel óriási csontvázakat, melyek bizonyítékul szolgálnak arra, hogy valóban itt jártak valaha a Földön, a sumér történelem szerint pedig, nem csupán szimpla látogatóként.
Mózes első könyve szerint:
"1Történt pedig, hogy amikor az emberek kezdtek elszaporodni a földön, és leányaik születtek, 2 látták az istenfiak, hogy szépek az emberek leányai, ezért feleségül vették közülük mindazokat, akiket kiválasztottak maguknak. 3Akkor ezt mondta az ÚR: Ne maradjon lelkem örökké az emberben, hiszen ő csak test. Legyen az életkora százhúsz esztendő. 4Abban az időben, amikor az istenfiak bementek az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szültek nekik – sőt még azután is –, óriások éltek a földön. Ők voltak az ősidők nagy hírű vitézei"
Zacharia Sitchin (azerbajdzsáni kutató, író), aki tanulmányai során számos nyelvet sajátított el, az óegyiptomit, akkádot, hébert és a sumér egy későbbi változatát, rájött, hogy a nefilim és a sumér anunnaki szó ugyanarra utal, mégpedig, hogy az említett faj az űrből érkezett a Földre, akik aztán létrehozták az emberek első civilizációját.
A sumér történelem szerint az anunnakik a Nibiruról - amely a titokzatos 12. bolygó a naprendszerünkben - érkeztek, amikor nagyjából négyszázötvenezer évvel ezelőtt kellően közel került a Földhöz. Anu volt a Nibiru legfőbb uralkodója, aki csupán felügyelte őket, de a gyarmatosítást két fia, Enki és Enlil kezdte meg. Később az összes anunnaki isteni státuszt kapott az emberek szemében.
Több ezer éven keresztül éltek már a Földön kolóniájukat létrehozva, és amikor belső viszályaik elcsitultak, megkezdhették az aranybányászást, ami miatt tulajdonképpen érkeztek, ugyanis azt saját veszélyben lévő bolygójukon akarták felhasználni.
Egy sumér szöveg szerint azonban az anunnakik nagyon megszenvedték a keserves, kínlódással teli munkát az egész Földön való bányászat során, melyet százezer éven keresztül folytattak, és sokan fel is lázadtak ellene. Ekkor hozták létre a Nagy Anunnaki Gyűlést, amely alatt egyetértettek abban, hogy egy új munkás fajt kell létrehozniuk, amely segítségükre lesz a továbbiakban a számukra létfontosságú arany feltárásában.
Furcsa módon a Bibliában is többesszámban hangzik el:
"...Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá:..."
Léteznek olyan sumér hengeres tekercsek, melyeken anunnakik fiolákkal és üvegcsékkel körülvéve szerepelnek, így a kép leginkább egy laboratóriumhoz hasonlít. A sumér szövegekben az első embert LU.LU.-nak nevezik, ez pedig héberül azt jelenti: Adama (Ádám).
Szerte a világon tártak fel óriási csontvázakat, melyek bizonyítékul szolgálnak arra, hogy valóban itt jártak valaha a Földön, a sumér történelem szerint pedig, nem csupán szimpla látogatóként.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése