Ufók - Eltérítések, találkozások I.

Már kiskorunk óta vonzott minket az UFO téma. Korábbi bejegyzésemben már említettem, hogy apukám régen rendszeresen vásárolta az UFO Magazint és a Harmadik szem c. újságot, amelyeket testvéremmel szintén nagy érdeklődéssel olvasgattunk, ám az alábbi élmény, ami apuval történt, az megelőzte ezt az időszakot. Talán ennek hatására kezdte el járatni ezeket a folyóiratokat, habár maga a sci-fi világa mindig is vonzotta.

Ezt a történetet apu mesélte el nekünk később, mivel amikor megesett vele, ő még huszonéves volt, mi pedig még elég kicsik. 

Éjszaka hirtelen felébredt, és amikor kinyitotta a szemét, nagyon meglepődött, mert azt látta, hogy egy kékesfehér fényoszlop indul ki a plafonból, ami leér egészen a mellkasáig. Nem volt széles fényoszlop, mint amilyenekről a klasszikus elbeszélésekben is beszámolnak az UFO eltérítések során, hanem keskeny, úgy 15-20 centi széles, mintha kifejezetten oda lett volna irányítva, a testének egy bizonyos pontjára. Apu annyira megdöbbent, hogy gyorsan becsukta a szemét, és mikor megint kinyitotta, már nem látta. Ugyanolyan sötét volt a szobában, mintha semmi se történt volna.

Itt, az Izabella utcában, ahol ebben az időszakban laktunk, a legfelső emeleten volt található a lakásunk, tehát a tetőn át pontosan "célkeresztben" lehetett apu. Persze teljesen biztosan nem tudhatjuk mi lehetett ez, de valahogy mindannyiunknak az volt a legelső gondolata, hogy a jelenség egy UFO-hoz volt köthető. Arra, hogy másnap esetleg kissé zavarodott volt-e, sajnos nem emlékszem, és ő sem számolt be semmi rendkívüliről, ami ezt az élményt később követte volna. Ennek ellenére nem kizárt, hogy a fényoszlop észlelésén kívül semmi más nem történt vele, hiszen ilyenkor az emberek általában egyáltalán nem emlékeznek rá, hogy volt-e szemtől szemben találkozásuk idegen lényekkel.

Hasonló eset ezután nem történt vele többet, legalábbis nem tudott róla...

Az évek folyamán egyik testvéremnek, V.-nek volt azonban olyan kellemetlen élménye, hogy éjszaka úgy érezte, mintha valami húzná le róla a takaróját, ő pedig ijedten próbálta visszaráncigálni. Ez sikerült is, és a sötéten kívül nem látott és nem hallott akkor semmit.

Másik testvérem D. szó szerint rettegett az ufóktól, habár mi sosem ijesztgettük őt velük. Ahogyan már említettem, a két-három éves D. érthetetlen módon  "Korának" nevezte a nagyfejű, hatalmas fekete szemű ufónautákat. Még jóval később is, amikor egy filmben olyan jelenet következett, amelyben ufónauta jelent meg, jobban félt, és takarta el a szemét, mintha szimpla horrorfilmet nézett volna.

1996-ban, amikor kiköltöztünk vidékre, egyszer a kocsiból láttunk valami érdekeset az égen, amin a mai napig vitatkozunk, hogy mi lehetett az egész pontosan. Nem sokkal fentebb a távolban, egy facsoport mellett állt a valami a levegőben, teljesen hangtalanul és mozdulatlanul. Hosszúkás volt és lapos, az egyik végén egy függőleges kis vonallal, és fekete színű volt. Anyu, mindkét tesóm és én is láttuk, és szinte azonnal kiabálni kezdtünk apunak, hogy álljon félre a kocsival az útszélére és nézze meg, mert ez aztán nagyon furcsán néz ki, és viselkedik, ahhoz, hogy repülő legyen. Mire apu egyáltalán lassítani kezdett és megállt, a látványt már eltakarták a sűrű bokrok és fák. Visszatolatni nem tudott, így apu már nem látta, és többet már mi sem.

Apunak van még egy kisgyerekkori élménye is, amire a mai napig emlékszik. Csillaghegyen laktak ekkor, és még járókába fektették le. Karácsony napja volt, és éjszaka úgyszintén hirtelen ébredt föl, mintha valami külső erő késztette volna erre. A járóka mellett állt a karácsonyfa, és az éjjeli sötétség ellenére fényes, nappali világosság vette körül. És nem azért tűnt úgy, mert éppen telihold volt, és az ablakon besütött rá a holdfény, apu határozottan állította, hogy igazi nappali világosságban állt a fa. Ez ugyan szép is lehetne, ha romantikusan arra gondolnánk, hogy ragyog a karácsonyfa, csak éppen egész más okokból kifolyólag látszódott úgy...

UFO témában már tényleg rengeteg személyes találkozáson alapuló beszámolóból válogathatunk, és maga a jelenség is sokkal kézzelfoghatóbbnak, és valóságosabbnak tűnhet, mint a manók, törpék, sellők és tündérek létezése.

Akik mélyebben benne vannak az ufológiában, ismeretes számukra, hogy több egymást nem ismerő, a világ különböző pontjain élő eltérített sokszor ugyanarról számolt be: a személyes találkozáskor gyakran baglyot láttak, pontosabban gyöngybaglyot, ám a hipnózisok során kiderült, hogy az emberek tudata így fordította le a látványt, ami eléjük tárult. Illetve, talán a "szürkéknek" nevezett földönkívüliek használták azt a módszert, amelyben ilyen formán álcázták saját magukat az ember elől. (Apukám sosem látott baglyot olyan helyen, ahol nem kellett volna lennie, és egyikőnk sem szerencsére.) Gyerekeknél is hasonló technikát alkalmaztak a szürkék. A gyerekkori eltérítések alkalmával olyan emlék lenyomatot hagytak maguk után a földönkívüliek az emberben, hogy az illető később egy teljesen abszurd, néha meseszerű lényre emlékszik vissza, melyet látni vélt kicsi korában.

Egy ismerősöm mesélte, hogy kisgyerekkorából egy egészen döbbenetes élményt őriz, ami nevetséges is lehetne, ám ha továbbgondoljuk, lehet, hogy mégsem az. Egyik éjszaka felébredt, és azt látta, hogy egy nagy, majdnem ember nagyságú sapkás hód figyeli őt a szobában. Másra nem emlékezett...

Nektek is voltak hasonló élményeitek?