Rábukkantam egy régi városi legendára is, amit gondoltam, megosztok veletek. Saját magam fordítottam le angolról, ezért előre is elnézést, ha néhol pontatlanságot találtok, de igyekeztem érthetően átírni magyar nyelvre. A városi legendáknak mindig van valami kis valóságalapja, talán ennek is volt, amit kicsit elferdítettek a későbbiek során. Sose lehet tudni. Ezt a fotót a történethez mellékelték.
1972 júniusában egy nő jelent meg a Cedar Senai kórházban, nem volt rajta semmi, csak egy fehér, vér borította ruha. Ez önmagában nem volt meglepő, hiszen ha az embert baleset éri, rögtön elmegy a legközelebbi kórházba. Csakhogy volt két dolog, amitől az embereknek rögtön hánynia kellett, illetve megrémültek, abban a pillanatban, ahogy meglátták őt.
Az első az volt, hogy nem látszott egészen embernek. Úgy nézett ki, mint egy manöken, de a mozdulatai nem voltak olyanok, mint egy normális embernek, nem volt bennük ügyesség és kifinomultság. Az arca hibátlan volt, akár egy próbababáé, azonban nem volt sem szemöldöke, és semmiféle sminket nem viselt. A második pedig, hogy láthatólag egy kisebb állat volt a szájába szorulva, ami természetellenesen feszessé tette az arcát. A vér még mindig spriccelt kifelé belőle a ruhájára, és le a padlóra. Aztán sikerült kihúznia a szájából, félredobta az apró döglött állatot és összeesett.
Attól a pillanattól kezdve egyébként, hogy belépett a kórház bejáratán, tökéletesen nyugodt volt a körülmények ellenére, az arca pedig kifejezéstelen, még mielőtt ellátták és benyugtatózták volna. Az orvosok úgy gondolták, jobb lesz visszatartani addig, míg a hatóságok meg nem érkeznek, és egészen addig semmi ellen sem tiltakozott, még csak nem is beszélt. Nem tudtak belőle kicsikarni semmit, valamint a legtöbben kényelmetlenül érezték magukat, ha több másodperc hosszan néztek a szemébe.
Amikor a biztonság kedvéért megpróbálták szedálni, extrém erővel kezdett védekezni és harcba szállni velük. Ketten fogták le, és tartották vissza az ágyba, hogy ne tudjon fölemelkedni, miközben ugyanaz a kifejezéstelenség ült az ábrázatán. A dulakodásban megfordult és érzelemmentes tekintetével az orvosra nézett, majd valami tőle eddig szokatlant tett. Elmosolyodott. Ahogy így tett, az orvos sokkot kapott, ugyanis a nő szájában nem emberi fogak tűntek fel, hanem a cápáéhoz hasonló tűhegyek sokasága, ráadásul túl hosszúnak tűntek, hogy utána károsodás nélkül zárhassa össze a száját. A doktor néhány pillanatig bámulta, mielőtt meg tudott volna szólalni, majd megkérdezte tőle: "Mi a fene maga?!"
Végigrepesztette a saját nyakát egészen a válláig, egyfolytában az orvost figyelve, még mindig mosolyogva. A hosszú szünetben, amely következett riasztották a biztonságiakat, és már hallani lehetett, ahogy közelednek.
Ahogy meghallotta, hogy jönnek, előre ugrott, és belesüllyesztette a fogait az előtte álló doktor torkába, akár egy jaguár, és hagyta lezuhanni őt a földre. A szerencsétlen orvos levegő után kapkodott, ahogy fuldokolt a saját vérében, ám még mielőtt kilehelte volna a lelkét, a nő még utoljára fölé hajolt és közelről súgta bele a fülébe: "Isten vagyok..."
Az orvos félelemmel teli tekintettel nézett utána, ahogy nyugodtan elsétált, hogy üdvözölje az időközben megérkező biztonsági embereket. Az utolsó látvány a halála előtt az volt, ahogy nézte, hogyan öli meg őket mind, egytől egyig.
Egy másik orvos, aki túlélte az incidenst, úgy nevezte el a nőt, hogy "a kifejezéstelen".
Soha többé sehol nem látták őt újra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése