Valaki figyel a szekrény tetejéről - Valami végigrepül az utcán

A következő eset már vidéken történt meg, miután elköltöztünk. Testvéreim ekkor még csak kilenc, illetve négy évesek voltak, és habár felmerülhet, hogy ilyen kisgyerekeknek még sokkal élénkebb a képzelőereje, és könnyebben látnak dolgokat oda, ahol nincs semmi, ebben az esetben mégis elég elgondolkodtató, ami történt.

Együtt játszottak a tesóim, körbe-körbe járták a lakást, amikor is az előszobába kilépve arra figyeltek

föl, hogy valamitől zizeg a szekrény tetején álló száraz virág dísz. Hasonló eset volt, mint az előbbinél, mert itt ugyanígy, a négy éves tesóm csupán fültanúja volt annak, hogy ott bizony mozog valami, míg a másik testvérem, aki anno látta a kezet is, ennek is szemtanúja lehetett.

A szekrény tetejének magasított pereme volt, amely mögül kilógott a száraz virág csokor. Amikor a zizzenésre V. odakapta a fejét, azt látta, hogy egy barna hajas fejbúb bukik gyorsan vissza a perem mögé.

Néhány pillanat múlva, amikor arra jártam, mindkét testvérem, de legfőképpen V. értetlenül és csodálkozva vont engem kérdőre, hogy hogy kerültem ide, amikor ott vagyok, meg úgy mégis, hogy csináltam, hogyan tudtam felmászni arra a helyre. Én természetesen nem értettem miről beszélnek, és mikor elmondták mit hallottak és láttak, nagyon kiakadtam, hát még ők, mikor kiderült, hogy még véletlenül sem én bujkáltam odafönt, hogy megvicceljem őket.

Egy másik rövid, de annál furcsább eset: 

Szalonnát sütöttünk egy nyári estén az udvaron, már kezdett sötétedni. Kisebbik húgom ide-oda lézengett körülöttünk. Amikor a kerítéshez tévedt, kinézett a rácsok közül az amúgy igen csendes, elnéptelenedett utcára. Pár pillanat múlva azzal szaladt oda hozzánk, hogy látott elhaladni előttünk, az aszfalttól kábé egy-másfél méter magasságban, a levegőben repülve egy kicsi lángoló tárgyat, amely hangtalanul, egyenes vonalban és lassan (!) suhant el. Azt mondta, olyan volt, mintha egy kis meteorit lett volna - ami persze nem az volt -, mivel leginkább egy lángok csapkodta kődarabra emlékeztetett. Másnap minden áron ő akart menni a boltba, hogy megnézze, az utca végén nem hagyott-e valami nyomot a jelenség az útját keresztező házban, vagy bárhol de sehol nem volt semmi erre utaló dolog.