Vándorló lélek II.

Az előző, "Vándorló lélek" című részben leírtakhoz most szeretnék egy kis kiegészítést írni. Ahogy tovább kutattam az abban megemlített előző életem után, további tényekkel találtam szemben magam, amelyek megint csak azt erősítették meg, hogy nem egy szimplán általam kitalált meséről van szó.

Rátaláltam az interneten egy meditációs zenével felvett hanganyagra, amelyet egy terapeuta osztott meg az oldalán. Ennek a segítségével lehetőség van arra, hogy betekintést kapjunk az előző életeinkbe, ám ezt mindenki csak saját felelősségre használhatja. Érdekességképpen, aki szeretne próbálkozni, az ezen a linken érheti el a hanganyagot:

https://soundcloud.com/aloeviki/el-z-let-medit-ci-zen-vel

Én kipróbáltam azzal a céllal, hogy konkrétan erről a bizonyos elmúlt életemről tudhassak meg többet, és nekem nagyon jól bevált.

Azt hiszem, alapjában véve is azon szerencsés emberek közé tartozom, akik könnyebben látnak dolgokat, így különösebb erőlködés nélkül villant be előttem minden, bár, hogy őszinte legyek a nevekkel és az évszámokkal bajban voltam. Itt nem mindig voltam biztos abban, hogy amiket az adott élethez vezető ajtón látok megjelenni, azok tényleg hitelesek-e. Azt mondják azonban a spirituális dolgokban jártas emberek, hogy mindig a legeslegelőszőr beugró gondolatot fogadjuk el igaznak, mert az származik tisztán a belső énünktől, minden ami ezután jön, az már csak az emberi elme kreálta agyalás és találgatás.

Mivel úgy indultam neki ennek, hogy az évszámmal már tisztában voltam, már csak azt kellett megtudnom, hogy hívtak akkor engem pontosan.

A megjelenő ajtó, amin be kell lépni, ilyenkor mindig tükrözi valahogy, milyen volt az adott élet. Nekem itt egy kopott, deszkákból összetákolt ajtó villant be, ami előtt két név ugrott be, és habár kis kételkedéssel fogadtam, igyekeztem hinni magamnak. Az egyik név a Gelencsér, vagy Gerencsér volt, a másik pedig a Veronika. Azt hittem, hogy ez a teljes nevem volt, és amikor vége lett a meditációnak, azonnal rákerestem a neten, hátha találok valami információt erről a családról Hont vármegyéhez kapcsolódóan, ahol előzőleges kutatásom során kiderült, hogy éltem.

Mivel ilyen nevű családról nem találtam semmit, a Google által kidobott, korabeli térképhez fordultam, gondolván, hogy talán mégis egy falu vagy város neve lehetett a Gerencsér, és itt fedeztem fel döbbenetemre, hogy Gerencsér egy létező helység neve, amely akkoriban pont a Hont vármegyével szomszédos (!), Nyitra vármegyében volt található! (És a mai napig létezik egyébként.) Tehát, ami nekem beugrott a Veronika név mellé, az sokkal inkább a születési hely lehetett, legalábbis én így érzem, hogy akkoriban onnan származtam.

A deszkaajtón belépve egy erősen falusias jellegű és régies otthon képének részletei villantak be előttem. A gerendás mennyezet parasztházra utalt, valamint egy nagy kondért láttam, és egy fekete haját kontyba fogott, barna bőrű nőt, aki tésztát gyúrt az asztalon. Nem tudom megmagyarázni, egyszerűen csak éreztem és tudtam, hogy ez a nő akkoriban annak az illetőnek az anyja volt, akivel a mostani életemben (is) közelebbi kapcsolatba kerültem érzelmi szinten. 

Beugrott, hogy ennek az asszonynak Magdolna volt a neve, és én valamiért közel álltam hozzá, de nem úgy, mint vér szerinti családtag. Ebben nem vagyok biztos, de vagy ő nevelt fel, vagy csak erősebb kötelékű anyós-menye kapcsolat volt köztünk.

Itt is volt egy érdekes egybeesés a nevekkel. Megtudtam, hogy a jelen életemben említett, hozzám közel álló személynek a születésnapja "egész véletlenül" Magdolna névnapra esik (!), utalva így ezzel arra, hogy előző életében valóban egy Magdolna nevű asszony volt az édesanyja.

Amikor ezt az életemet néztem vissza kis részleteiben, képek és felmerülő érzések formájában volt egy furcsa élményem is, ami más életeknél nem fordult elő még egyszer. Ahogy ott ültem csukott szemmel, kezemet az ölembe helyezve, azt kezdtem el érezni, mintha kívülről egy gömböt vagy labdát fognék közre a karjaimmal, ott lent, a köldököm tájékán. Annyira erősen érzékeltem, hogy majdhogynem fizikailag is éreztem a súlyát és a feszítést, mintha tényleg egy gömböt szorítottam volna oda magamhoz kívülről. Azóta sem tudtam rájönni mi lehetett ez, vagy mit jelenthetett.

Habár kiskoromban, négyévesen úgy láttam a saját magammal azonosított lányt, hogy magányosan élt az erdőben, a meditációban látottak és az interneten megtalált infók alapján nyilvánvaló, hogy csak azután térhetett rá a remete életmódra, miután Hont vármegyében elfogták az erdőben bujkáló bűnbandát, amelynek akkoriban a párja, Magdolna fia is tagja volt. Igen nagy trauma érte az akkori énemet, mivel a szerelmét végezték ki.

Még egy durva egybeesés, hogy a több mint negyven elfogott embert - a neten talált információ szerint - egy Kemence nevű városban végezték ki. Az illető - akihez érzelmi szálak fűztek most is és akkor is, és ott lelte halálát előző életében -, jelen mestersége szerint most pék. Tehát egy kis fekete humorral úgy is mondhatnám, nem került valami messze a kemencétől... (Én azt hiszem, sok minden utalhat mostani életünkben az előző életünkre, akár pusztán nevek formájában is, hiszen semmi sem véletlen!)

Az, hogy engem akkor Veronikának hívtak, azért volt hiteles nekem, mert egy közeli családtagomat hívják így, és kiskoromban, tisztán megmaradt bennem, hogy féltékenységet éreztem iránta. Olyasmi fura érzésem volt, mintha ellopta volna a nevemet és a személyiségemet, és nem pedig az volt bennem, hogy őt jobban szeretik, mint engem, mint ahogy az a kisgyerekeknél egymás között lenni szokott.

A további neveket és esetlegesen akkor élt személyeket nem említeném, mert ezekben még bizonytalan vagyok, ugyanakkor amellett, hogy érdekes kideríteni erről dolgokat, kicsit nyomasztó érzés lengi át az egészet...